Hana/Nana története

Print pagePDF pageEmail page

Hana/Nana története a Gazdi tollából:

“Ígértem, hogy írok Hanáról, sajnos csak most jutottam hozzá. Íme: Tavaly nyáron bolondultam meg, hogy a három whippetem mellé még hiányzik egy nagy agár. Megnéztem a fajtamentésnél az „aktuális kínálatot”. Három kutyát választottam ki, elmentem megnézni őket, végül Hanára esett a választás. Hana, leánykori nevén Nana, teljesen antiszociális, magába forduló, nem kommunikáló, viszont gyönyörű agárlány volt. Akik ismerték, mondták, hogy előszeretettel harap is, pórázon vezetni egyáltalán nem lehetett, udvarból utcára kivonszolni teljes lehetetlenség. Emiatt Nagy Henni nehezen szánta rá magát, hogy a gondjaimra bízza őt, de szerencsére jól döntöttünk mindketten. Otthon a három whipettel gyorsan összehangolódtak, mind a négyen hozzászoktak már az idegen kutyákhoz. Néhány napig csak az udvarban sétáltunk póráz nélkül, szerencsére gyorsan elkezdett követni. Úgy terveztem, hogy fokozatosan szoktatom a kisasszonyt a pórázhoz, sajnos a betegség közbeszólt. Néhány nap múlva Hana belázasodott, vinnem kellett az állatorvoshoz. A kocsiba még ölben vittem ki, de az orvoshoz már pórázon, a saját lábán jött be. Végül az Állatorvosi Egyetemen kötöttünk ki, ott kellett hagynom, mert nem kapott levegőt, légmell alakult ki. Betették oxigénketrecbe, onnan nézett utánam, hogy a szívem majdnem megszakadt, azt hihette, hogy végre jó helyre került, és most megint elhagyom. Szerencsére meggyógyult, otthon úgy rohant be a kutyapárnára, mintha attól félne, hogy eltűnik a helye, mire odaér. Azóta egy mindenre és mindenkire nyitott, magabiztos, boldog agárhölgy lett belőle, igazi hercegnő. Coursingen remekül teljesít, és mindenki neveti, mikor válogatás nélkül bárkitől erőszakosan követeli ki a simogatást. Soha nem próbál harapni, bár a műnyulat úgy kell kitépni a szájából. A múltkor viszont miután elkapta a műnyulat, odarohant vele a pálya szélén várakozó három whippetemhez, és a lábuk elé rakta a zsákmányt. Szóval, ha valaki rászánja magát, hogy menhelyről fogad örökbe kutyát, számítson arra, hogy nagyon sok türelem, és kitartás kell ahhoz, hogy a sokszor testileg-lelkileg sérült állatot helyrehozza, de jutalmul életre szóló örömben lesz része.”