Nala és Gergő
Nala, aki még gazdikeresőként vett részt és Gergő aki már gazdásan óriási eredményeket értek el!
Nala felnőtt szuka angol agár HOBBI kategóriában, és Gergő felnőtt kan angol agár HOBBI kategóriában indult.
A saját fajtában Fajtacsoport győztesek lettek nem kis meglepetésünkre, hiszen mindkettő kutya ivartalanított és nem rendelkeztek sem törzskönyvvel, sem az őseikkel nem voltunk tisztában és ugye mindkettő MENTETT agár…
Egy fajta szemle és egy regisztrációs törzskönyv kiváltása után neveztünk velük a kiállításra és nagy sikert értünk el. Nala az összevetésben Hobbi Best in Show 1. helyezést ért el! Ezt köszönhetjük a jól szocializálásának és a megjelenésének! A sok törődésnek és a fajta-mentésének. Nagyon köszönjük a biztatást és segítséget a Magyar Agár klubnak és Komáromi Diánának!
Reméljük kedves olvasóinknak is sikerült kedvet csinálni a mentett fajtatiszta kutyák örökbefogadásához.
Arra gondoltunk, ha gyermekünk szeretne tapasztalatokat szerezni a kiállítások világában nagy segítség lehet, ha nem egyből egy több száz vagy tíz ezer forintos kutyával gyakorlunk.
Szeretnénk kedvet csinálni ahhoz is, hogy a mentett kutyák végre kutya számba legyenek véve és lássák meg bennük is a csodát! Nalának és Gergőnek sikerült!
Ha kedvet érzel ehhez a “sporthoz” keresd meg azt a fajtamentő csoportot aki számodra kedves fajtának a gondozásával foglalkozik és “ments meg egy életet”.
Sok sikert mindenkinek!
Henni & Nala
Gergő és Titti
Az egész történet olyan régen kezdődött, amikor még nem is létezett a következő fogalom: „Gergő és én”.
Jó pár évvel ezelőtt szerettem volna egy kutyát, szerettem volna egy németjuhászt vagy rottweillert venni, de az élet úgy hozta, hogy egy angol agárral kötöttem össze az életem. ő volt Rákospataki Csavargó Atos. Vele 7 csodás évet töltöttünk együtt, t le megtanultam miért mondják az agarasok, hogy az agár az agár és nem kutya. Az agarak mások, sosem lesznek szolgalelkûek, mindig megmarad az egyéniségük, de e mellett imádják és tisztelik a gazdájukat…
Azután, hogy Atos az örök vadászmezőkre költözött az életem kitöltötte a családom és a tanulás, persze kutyáim ekkor is voltak. 2009. őszén az interneten véletlenül bukkantam rá egy örökbefogadható agárra, Gergőre…
Pár e-mail váltás után, úgy döntöttem haza szeretném őt hozni. Itt kisebb háború tört ki a családomban, hiszen ekkor már 3 kutyus lakott nálunk. De végül én nyertem a csatákat és Gergőce hozzánk költözött. Hát, mit mondjak, az Úr nem volt egy könnyû eset. Meglehetősen domináns alkat lévén, rögtön megpróbált a falka élére állni. Voltak vitáink, bajaink, mert nem akart a lépcsőn járni, nem akart az autóba beszállni, nem akart…..semmit se akart. De már az elején tudtam, hogy rengeteg szép dolgot is fogok kapni tőle.
Elkezdtünk a pályára kijárni, edzéseken futni. Kutyaiskolában is voltunk. Rengeteget szocializálódtunk. Ivartalanítva lett és szépen beállt a sorba.
Számomra egy csoda! Röpke fél év leforgás alatt életem talán legfontosabb lételemévé vált. Ma ha ránézek, süt a szeméből a ragaszkodás és a szeretet. Nem, nem az alazát az még véletlenül se. Immáron ott tartunk, hogy a licenc futamunkra készülünk. Időközben részt vettünk egy tenyészszemlén, regisztrációs lapot szereztünk. Az elmúlt hónapban pedig beneveztünk egy MKSZ kiállításra, ahol Hobby kategóriában szép eredményt értünk el. Nagy szó ez egy egykoron halálra ítélt, embert és állatot nem kímél 5 éves agártól. Gergőnek és nekem sikerült elérni azt, hogy az a kutya akiről egykori családja lemondott, majd egy sintértelepre került, mára gyakorlatilag egy multifunkciós versenyagár lett. Pályán versenyez, kiállítást nyer és a család szeme fénye. A legfontosabb pedig az, hogy mennyi szeretetet képes adni!!!!
Kívánunk sok-sok mentett, örökbefogadott agárnak és leendő gazdáiknak olyan sok örömöt és boldogságot, mint amennyit nekem Gergő szerez.


